Élni másként

Egy megnyert per pozitív és negatív hozadéka….

Régen nem írtam. Vakáció óta, de nem a gyerekek miatt. Egyszerűen nem maradt energiám, időm.

S nemcsak a vakáció miatt. Egészségügyi gondjaim okát prtóbáltam kideríteni. Alhasi görcsök, derékfájás, vérbőség- Február végén a Mirena nevű eszközt tetettem fel magamnak. Orvos ajánlotta, több hónapi gondolkozás után az igen mellett szavaztam.

Miután ez az első ilyen eszközöm, nem tudtam a hatás mechanizmusát a szervezetemre. Rendszeresen kommunikáltam a dokival, aki feltette. Mindig türelemre intett. Május eleje óta azonban már nem voltam nyugodt. AZ alhasi görcseim erősödtek, a szurkálások már a kellemetlennél sokkal erősebbek voltak. A többi tünetet pedig már nem publikálom.

Szerettem volna levetetni, de a doki, aki feltette, nem találta a jelzőszárat. Ekkor sem gyanakodott semmire, hanem hematológushoz szeretett volna küldeni. A fejemben a vészcsengő ekkor már nagyon hangosan zizegett, a megérzésem pedig vitt tovább- Második orvos sem talált sem uh-val. sem máshogy okot a tüneteimre. Vérzéscsillapítót kaptam. A 2. doboz elkezdésénél / zéró hatás mellett / már az aggódás miatt aludni sem nagyon tudtam. Féltem, hogy esetleg mikor görcsölök be annyira, hogy összeesek, vagy mikor önt el a vér, miközben egyedül vagyok a gyerekekkel. Egy ilyen álmatlan éjjelen ugrott be, hogy miért is nem keresem meg azt az orvost, akinél Eperkét szültem. Ő nagy tudású, megbízható, csak már nyugdíjas.

A per / itt olvashatod / miatt én a megyei orvosokat nem kereshetem fel / Eperkét is anno megyén kívüli orvosnál kellett szülnöm / – a perelt intézmény nőgyógyászati részére emiatt én sem mennék. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a per folyamán az intézmény terhesgondozási protokoll rendszere volt vizsgálat alatt, nem pedig konkrét orvos volt hibáztatva kórházon belül. Egy intézményi hiba – szerintem  –  nem ugyanaz, mintha egy orvost hibáztatnék, de tudtam a per elkezdésekor, hogy lesz ennek negatív hozadéka.

Most  az eszközt sem helyi orvos tette fel. A másodszor megvizsgáló orvos sem tartozik évek óta az itteni rendszerbe – természetesen tudta ki vagyok, mert híre volt a pernek anno. Szerencsémre a főorvos, akinél Eperkét szültem, magánrendelésen megtalálható volt. Előtte mobilon felhívtam. Mondta, hogy menjek nyugodtan. Ő irányított el a 4. orvoshoz. Ekkor már hetente egyszer éjjel hidegrázásra ébredtem, mintha 40 fokos lázam lett volna, de nem volt. Az esztergomi főorvos irányított be az esztergomi kórházba, hogy ottani körülmények közt vizsgáljon meg a volt tanítványa. Ez volt a szerencsém. Kiderült, hogy a Mirena fertőzést okozott, gyulladással. Kaptam rá antibiotikumot, majd egyeztettünk egy levételi időpontot – csak altatásban lehetett levenni – egy kürettel és szövetvétellel összekapcsolva.

A levétel és a küret tegnap volt. S megint a megérzésem mentett meg. Különben a fertőzés ki tudja mit okoz, a hidegrázás már nagyon megijesztett. Szerencsém volt. Három eszterggomi úttal végre túl vagyok, diagnózissal, terápiával. S mennyi idő eltelt az első panaszom után…. Intő jel, hogy tudjam, kit kell elsőre keresnem, mert nála biztos kezekben nagyok. Nem tekintett rám soha negatív előjellel a per miatt.

Most – mivel nem területileg illetékes kórházban láttak el – , egy új jogszabály miatt az igazgatóságtól engedélyt kellett kérni és kötelezően ágy pénzt kell fizetni. 6.000 Ft / nap…. Az OEP finansziírozási rendszere miatt, hiszen az adott kvóta kihasználása után nem téríti a kórháznak az ellátást….Jó, hogy fizetjük x évig a tb-t….

A per elkezdésekor tudtam, hogy nehéz lesz. Sok mindenre azonban nem számítottam.  Minden orvosnak, akivel más miatt / más szakterület / elmondtam, hogy bizony, képes voltam perelni, de ez a per nem az összes orvos ellen szólt és nem a down szindrómások ellen. Ez a per a terhesgondozásomat nagyította ki, nézte át, hogy a jogszabályokat az intézmény alkalmazta-e, vagy sem, ha igen, helyesen -e / legnagyobb gondosság elve például /. Nem részletezném hány jogszabályt nem tartottak be.

Hányszor neveztek engem hazugnak, hányszor aláztak meg, azt nem sorolnám fel. Időbe tellett amíg elfogadtam, hogy ez is a per része, taktikai lépés. Lélekben egy párszor összeestem a tárgyalóteremben….

Nagyon nehéz volt az olyan orvosoknak magyarázkodnom, akik nem voltak érintettek a perben. Azonban itt is szerencsém volt. Az intézmény többi osztálya elfogadta és nem vette magára , a gyerekeimet mindig ellátták, engem is, más szakrendelésen. Nem mindenki látott engem gonosznak.

Úgy gondolom lehet rólam ezért rosszat gondolni, de ez az én életem, én utam, én tudom mit éltünk és élünk át azóta.

Eperkét Esztergomban szültem. tegnap a kórteremben feküdve, eszembejutott megint a per, s vele minden. Hiszen amiatt voltam egy távolabbi városban. Mindenki nagyon aranyos, kedves volt. Itt biztonságban éreztem magam, mint beteg. Ideje állandó engedélyt kérnem az OEP-től, hogy vészhelyzet esetén azonnal jöhessek ide, vagy másik kórházba, ilyen panaszokkal.

Nehéz volt reggel elindulnom itthonról, látva a gyerekeimet, s egyedül lenni, idegenként egy messzi városban.

A vakáció első két hete nagyon szorosan összekötött minket. A per pozitív hozadékaként van egy pici, nyári házikónk egy szép településen, hatalmas udvarral. Amint tehetjük, idejövünk. A kert, a virágok, a felfújható medence, a trambulin hatalmas szabadságot és nyugalmat ad. Itt leteszem az autót és napokig ki sem mozdulunk. Egyszerűen csak élvezzük a pozitív aurát, a természetet.

20170623_20242920170620_20390320170624_09130420170626_212544_00120170630_135249
< >

Peti imád gereblyézni, gazolni. Eperkével mi pedig élvezzük, hogy nem a 3. emeleten vagyunk, hanem csak kiülünk a ház elé.

Hiszek abban, hogy az ingatlan tulajdonosának a lelkének a lenyomata megmarad. Andiék, akiktől vettük a házat, szerették ezt a kis házikót, az egészet. Ez a szeretet kisugárzik, azóta is… Andi szeret főzni. Én, aki nem igazán, itt, ebben a házikóban ez sem tűnt nyűgnek, hanem dúdolva sütöttem a sok -sok palacsintát.

Rengetegszer gondoltam azóta is rájuk. A házikó megtalálása és megvétele is egy pici csoda volt. Biztos nem véletlenül. Hálás vagyok ezért a helyért, mert így nekünk is van egy pici, nyugalom szigete.

Nem unatkoztunk, pedig nem mentünk el innen. Rendkívüli, szabályoktól lazább napokat tartottunk. Palacsinta két napon át reggelire, vacsorára, éjszakai trambulinozás, csillagnézés. Megtanultak mindketten !!!! frizbizni. Imádják.

Most jöttem rá arra, hogy talán a sok feladat elfogadása igazán most történt meg bennem. Legfőképpen a Petivel kapcsolatos feladathalmazra gondolok. Hiszen az egyik része ennek állandó, a másik pedig folyamatosan változik és tanulni kell nekem is. Azt hiszem a lelkemben ez a rész lezajlott. Tudom és már érzem, hogy ez az én feladatom, több segítségem soha nem lesz. akkor talán a laza tudomásul vétellel nyerek türelmet  és erőt magamnak. Másrészt teljesen éreztem, hogy bakker, én vagyok az ANYA, akire mindig számítanak, akitől mindig a biztonságot, melegséget várják. Eddig is tudtam, de most, hogy a betegségem okát kutattam, belémart a szívembe, hogy mi lenne velük nélkülem….

Más is volt most ez a két hét. Mások lettek a gyerekek is. Jó volt és jó velük lenni, rohanások nélkül egész nap. Megláttam kibontakozó személyiségük több szegletét, ami több gondolatot is ébresztett.

Eperke aggódása, törődése sokkal jobban látszott ebben a nyugalmi csendben. Peti is magától csinált meg már pár új dolgot. Vagy talán a félelmeim lassan felszabadulnak, talán lassan végre több élvezeti időm lesz, mert én is átalakultam, átértékeltem….

Nehéz volt a városba visszajönni.

Sajnos pár napja apu testvére is meghalt. Holnap lesz a hamvasztásos búcsúztatása.

A halál sajnos nemcsak gondolatként volt most jelen….

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!