Élni másként

Amikor Peti kisugárzása megváltoztatja egy idegen hozzáállását a mássághoz…

Ma legyőztem egyik félelmemet , túlléptem önmagam komfortzónáján. 

Nem volt egyszerű, de ideje volt. Eddig soha nem mertem a gyerekekkel egyedül elmenni se strandra, se fürdőbe. Féltem. Úgy éreztem ehhez kevés vagyok egyedül, mert nem tudok ketté szakadni.

Visegrádon azonban tapasztaltam, hogy milyen ügyesen mozognak már a vízben és nem igénylik folyamatosan azt, hogy mellettük legyek. Megfogadtam, hogy a helyi fürdőbe is elviszem végre őket, főleg, hogy a strand nyitásáig a belépő árak lényegesen olcsóbbak.

Eperke kapott a Decathlonban egy nagyon praktikus úszógumi szerkezetet. Megígértem neki, hogy kipróbálhatja a medencében.

Összes bátorságomat és nyugalmamat összeszedve, elindultunk. Peti miatt ez kicsit összetettebb, hiszen úszópelus, rendes pelus, s a szokásos kellékek kellenek. Nem felejthetek el semmit…

A pénztárnál kicsit lélekben szétcsúsztam, de sikeresen elértünk az öltözőig…

Szerencsémre nem voltak sokan. Ebből kifolyólag sok medencét kipróbálhattunk. Eperke intenzíven próbálta az úszást, Peti pedig a szivacs labdát dobálta és úszott utána. Nem kérdés, hogy boldogok voltak. Én is a medencében voltam, a felmerülő vitáikat is elég jól sikerült kezelnem.

Természetesen voltak, akik hosszan megbámulták Petit, de már az évek folyamán megszoktam ezt. Nem zavar. Figyelek arra, hogy olyan ember felé, akinek a tekintetében negatívumot látok, Petit véletlenül se engedjem. Arra is összpontosítok, hogy ne zavarjon senkit, ne felejtse el a határvonalat a viselkedésben / ne menjen szándékosan oda valakihez lefröcskölni /.

Eperke pedig félős, ő idegenhez soha nem menne magától oda.

Egyik medence váltás alkalmából, az úszásoktató medencéhez tévedtünk. Az egyik felét használhattuk, a másik fele a tanulóké volt.

Eperke csillogó tekintettel figyelt, láttam rajta, de mondta is, hogy ő is szeretne ilyenre járni. Az úszás vágya legyőzte a félelmét. Ez is egy fontos szakasz….

Érkezett egy hölgy, aki leült a medencében lévő ülőkére. Pihent. Peti körülötte úszkált, láttam rajta, hogy kinézte magának. éppen indulni akartam, szólni a fiamnak, amikor a labda a pihenő néni arca előtt csobbant ….fröcskölve persze.

Gondoltam, a hölgy biztos nem örül neki, el akartam hozni Petit, de legnagyobb meglepetésemre el kezdett beszélgetni Petivel. Labdázni is. Dobta neki, együtt mentek érte, nevetve játszottak. Nem sűrűn van ilyenben részem. Általában távolodnak Petitől….Eperke meg is kérdezett „ a néni honnan ismeri Petit? „ Mondtam neki, hogy sehonnan, csak innen, a medencéből.

Egy idő után láttam Petin, hogy kezdi az önkontrollt elveszíteni és a figyelem felhívó , nem pozitív viselkedése kezd előtérbe helyezkedni. Ekkor mentem közelebb hozzájuk.

A hölgy felém fordult és annyit mondott: „ Biztos nem lehet könnyű Önnek, de a fia egy tünemény és innen úgy tűnik, inkább áldás lehet az életükben. Minden elismerésem az Öné, mert látom a fián, hogy boldog, ezt pedig Önnek köszönheti.”

Ledöbbentem. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Megkérdeztem, hogy van esetleg a családjában fogyatékos vagy speciális gyermek, azért ez a nagy szimpátia ? Válaszában kifejtette, hogy nincsen, de látta Petin mennyire önfeledten, vidáman  labdázik, nem tudott ellenállni, hogy ő is játsszon egy kicsit, mert Petiből sugárzott valami plusz, valami megfoghatatlan.

Láttam messziről, hogy beszélgettek is. Elmondta a hölgy, hogy Peti bókolt neki és érezte, hogy teljesen őszinte minden szava.

„ Ne haragudjon, mennem kell, mert vár a férjem, de ma lesz mit mesélnem neki. Pozitív élmény volt a fiával lennem, bevallom a fogyatékosság egy másik arcát láttam most, eddig csak egy elmélet volt a fejemben, hogy milyen is lehet egy értelmében más gyermek. Köszönöm Önnek, a fiának az élményt. „ – ezzel a Hölgy távozott a medencéből.

Én csak álltam. Lemeredve szinte, egy halk „köszönöm” jött csak ki a számon. Aztán Eperke gyorsan magára hívta a figyelmet, így folytattuk a pacsálást…

Három óra fürdőzés után Peti még mindig sírt, hogy maradni akar. AZ öltözőben is sírva kérdezte, hogy jövünk-e még ide . Vigasztaltam, hogy igen. Innentől sűrűbben fogunk jönni.

Az esti rutint befejezve, miután elaludtak a gyerekek, végiggondoltam a fürdőben töltött órákat.

Boldog voltam, hogy Eperke is legyőzte a félelmeit. Peti vízimádatát pedig ki kellene használnom sport szempontjából, de ilyenkor mindig akadályoz a tervezésben a pelus. Hiszen úszópelussal sehova nem mehet….hiába nem volt még a vízben baleset. Valahogy tudja, hogy a vízben nem szabad…

Az Ismeretlen Hölgy szavai, mondatai…Szerintem, aki hasonló cipőben jár, mint én, aki speciális gyermeket nevel, vele éli meg a hétköznapokat, az inkább a bámuláshoz, elzárkózáshoz van hozzászokva.

Én ismerem Petit. Tudom, hogy mennyire pozitív és szelíd személyiség, mennyire lelkes és szeretetteljes. Kevesen adnak neki esélyt, hogy a valóságban is megismerhessék.

Nem tudom a Hölgyet mi fogta meg ennyire Petiben, mit érzett ki Petiből…. Abban viszont biztos vagyok, hogy a mai napot nemcsak a férjének fogja elmesélni. Látszott az arcán a sajnálat mentes,  pozitív meglepődés.

Több embernek is meséli talán, s ez egy apró lépés afelé, hogy a fogyatékos, speciális gyermekre talán a mai nap által , egy – két ember elfogadóbban tekint….

Érdekes az Élet. Ma végre, a félelmemet legyőzve jutottunk a Fürdőbe. Én érzem lélekben, hogy ez nekem hatalmas lépés volt, mert innentől egy picit más fele is „léphetek.” S erre ez a Hölgy pont ma, pont ebben a medencében volt, amikor mi is. Mintha kaptam volna az Élettől egy jutalmat, mert túlléptem önmagam határvonalán….

Pár hónappal ezelőtt az is felejthetetlen élmény volt, amikor egy kisfiú játszott Petivel./ itt olvashatsz róla /  Mai napig emlegeti Peti. A ma, a Hölgy mondatai viszont számomra jelentettek sokat.

 Egy apró csodája volt az Életnek megint a mai délután, hiszen nehezen tudtam a saját világomba Visegrád után visszatérni, a legjobbkor találkoztam a Hölggyel…..Visszaadott egy apró fénysugárt, s ha tőle kaptam, kaphatok mástól is. S akkor érdemes, akkor jó helyen vagyunk….akkor az optimista énemnek igaza van…

 

Köszönöm, hogy olvastál. Megtalálsz a Facebook oldalán, Mindownnap blog név alatt… 

 

 

 

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!