Élni másként

Játszótér speciális gyerekkel, kicsit másként….

Peti ma az iskolával színházba ment. Nagyon várta. Szereti. Ilyenkor, az iskolabuszról  átveszem őt. Ekkor marad fél óránk, hogy mehessünk Eperkéért. Ma – mivel az időjárás engedte – játszótérre mentünk.  Peti nagyon szereti a játszótereket és az itt található eszközöket is szeretné…

Nem leszek most közkedvelt. Szép és nagyon modern játszóterek vannak. Sajnos sokszor azonban a gyerekek félősebb része nem tudja használni. Főleg azokat, ahol a csúszda részhez kötélhágcsón, s mindenféle akadályon átkelve lehet eljutni és lecsúszni.

 Régebben volt olyan, hogy létrán lehetett felmenni, egy hídra érve, biztonságosan, ami a csúszdához vezetett s onnan lecsúszni. Lassan ezek a játékok is a múlté lesznek.

Peti mindent szeretne kipróbálni. Ő azonban úgy tanul, hogy mutatni kell neki és közben magyarázni . A mutatás ebben az esetben azt jelenti, hogy megfogom a lábát és odateszem, ahova kell, közben mondom is neki. Párszor elismételjük, utána megtanulja.

Ez működik addig a magasságig, ahol elérem még. Eleve egy zárt, csőszerű alagútrendszerbe még be sem engedem, főleg az olyanba, ahol közben is vannak akadályok, mert egyedül nem jönne rá, hogyan is kell, másrészt a többi gyerek nem tudná az ő tempóját kivárni.

Nagyon sok esetben Peti mászik fel a kötélhágón, vagy a magasított létrán, de én tolom a popsijánál, a végén én emelem át, illetve fogom amikor a rúdon lecsúszik. Nincs a kezében sok nyomaték, nem tudja olyan erősen megfogni a rudat, hogy meg is tartsa magát és úgy csússzon le. Sok csúszdánál is úgy tud csak lecsúszni, hogy a feljutásban én segítem, tolom, emelem. 24 kg. Egyre nehezebben tudom megtartani….

Szégyen és nem vagyok arra büszke, hogy sokszor pont az emelés miatt nem megyek vele játszóra, mert nem egyszer kell emelgetnem. Nem mindig bírom már.….Soha nem adja fel. Remeg a lába, de közben mondja magának, hogy : „ nem kell félni, anya itt van, vigyáz rám, meg tudod csinálni „.

 Eperke fél, ő meg sem próbálja, nem érzi jól magát a magasban.

Álmaim között szerepel egy olyan játszótér, ahol mind a mozgásában, mind értelmében akadályozottak is tudjanak játszani. Amíg kicsik, amíg 3-4 évesek voltunk nem volt túl nagy a kontraszt, de ahogy telnek az évek, ez a kontraszt is egyre jobban erősödik, nyílik az olló, ahogy mondani szoktuk. Aztán egyszer csak felnőtt testben lesz egy gyermeki lélek, aki még csúszdázni, hintázni akar. Bár, ha lenne több felnőtt játszótér, ezeket én is használnám. Legfőképpen a hintát.

Egyszer egy ismerősöm a halmozottabban sérült gyerekével volt a játszón. Hallottam amikor az egyik anyuka megkérdezte, hogy az „ilyent minek hozzák ide ? „. Minek is? Játszani. A játék, a mozgás a legnagyobb fejlesztő, az egyik legjobb ingerélmények halmaza. S minden speciális gyereknek is joga van, vagy lenne a játékhoz. Az értelmileg akadályozott gyerekeknek egy egyszerűbb játszótér is tökéletesen megfelelne. A mozgásában akadályozottaknak pedig speciális eszközök kellenének. Nekik már pár helyen van lehetőségük ebben az országban. Sajnos nagyon kevés városban.

Ma Petivel a játszón a bő fél óra, felért egy súlyemelő edzéssel / bár soha nem voltam ilyen helyen /. Az ő arca azonban nagyon boldog volt, hogy sok mindent végig csinálhatott. Erősítenem kellene a gerinc és hastartó izmaimat, hogy még jó pár évig tudjam miatta és érte fizikálisan bírni…Én soha nem tudok a játszón egy padon ücsörögve nézni a gyerekeimet. Nekem Peti mellett a helyem, legtöbbször. Homokozáskor én is élvezem a játszótér luxusát pár percig, nyugalomban ülve a padon. 

Ma edzettebben mentünk Eperkéért. Drága lányomra  meglepi várt. Ma vettem meg neki /  használtan / a nagyobbik , 16-os kerékpárt. Fényképen tegnap már látta.

Tavaly már ügyesen haladt a futókerékpárral. Így, reméltem, hogy az egyensúlyérzéke már kellően kialakult ahhoz, hogy kitámasztó kerék nélkül is tudjon bicózni. Ő azonban nagyon félős, hamar megijed, pánik szerűen. Sokkal nehezebben tanulta meg emiatt a nagymozgásokat / rollerezés, görkorcsolya, jégkorcsolya – ezek még nem is mennek a félelem miatt /. Tegnap este megkért, hogy ne tegyük fel a kitámasztó kereket, szeretné megpróbálni anélkül.

A bicikli az autóban várta őt. A nagy találkozás előtt, ígéretemhez hűen, beültünk a kedvenc éttermünkbe enni . Majd fogócskáztunk, bújócskáztunk. Így haladtunk az autó felé.

Eperke nagyon várakozóan leste, ahogy kinyitottam az ajtót. Örömmel fogta meg s ült rá fel. Szerencsémre a nyereg csak ici-picit volt magasabban. Először fogtam hátulról. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy hogyan tegye a pedálra a lábát. nagyon megijedt egyszer – kétszer, amikor dőlt el . Mondtam neki, hogy vigyázok rá, s ne ijedjen meg, újra meg kell próbálni.

Pár próbálkozás után rémülettel, de akarattal is a szemében, megkért, menjek arrébb. Eltávolodtam. Peti közben e lépcsőn üldögélt. Eperke kísérletezgetéseit figyelve azon drukkoltam magamban, hogy nehogy elessen, vagy annyira megijedjen, hogy eldobja a kerékpárt, mert akkor tudom, hogy feladta s a rémülete nem fogja többet engedni.

Szerencsére azonban egyszer csak azt láttam, hogy a két lába a pedálon és TEKER !!!! Egyensúlyban maradva, határozottan haladt sok métert. Visszaérve hozzám ragyogott az arca : „ Anyaaa, láttad ! Sikerült ! Tudok kétkerekezni ! „. Leszállt, odafutott hozzám , felemeltem, megpörgettem és közben boldogan mondtam : „ Gratulálok ! Meg tudtad csinálni ! Legyőzted a félelmedet é nem adtad fel ! Büszke vagyok Rád ! „. Ugráltunk is örömünkben.

Ma nem a haraggal keltettünk feltűnést . Szerintem mindenki hallotta a házban, minden emeleten, hogy Eperke megtanult kerékpározni ! Hatalmas görcs ment ki a gyomromból, feltöltődtem boldogság hormonokkal !!!!

Peti is a játszón láb remegve, de mindent megcsinált. Eperke pedig ma nagy dolgot hajtott végre, legyőzte önmagát….Csupa pozitív élmény…

Példát kellene vennem tőlük. Sajnos bizonyos dolgokban nem vagyok kitartó. Az életmód változtatásommal is néha elbukok. Igaz, utána folytatom tovább. Jó lenne, ha valaki heti kétszer rám érne egy bicózás, vagy nagy séta erejéig, mert egyedül ezt is nehezebb….Saját kezemet megfogni nekem embert próbáló feladat.

A mai nap igazán jó nap volt, pozitív, feltöltő. Így a háztartási manók is aktívabbak voltak!

A lelkünkben ma este nyugalommal, boldogsággal alszunk el. Eperke azóta is szárnyal…

 

 

 

 

 

 

 

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Gabriella Szász says:

    Vannak, akik borsót pucolnak, kötnek a játszótéren, nekem ez eszembe se jutott – legfeljebb beszélgettem. Az ép és ügyes kicsiket is szemmel kell tartani. Jó volt felénk a játszótéri közösség, egymás csemetéit is figyeltük, a levitt játékok csak cserealapot képeztek. Gyakran az apák felnőtt-kerékpár gyerekülésébe ültetett kisebbekkel jártak körbe-körbe . Volt down gyerek is – a szervezett segítségük meg se közelíti a mostanit, ő kiemelt figyelmet és szeretetet kapott. A “Petős” gyereket nehezebben fogadták be, ők külön párt alkottak az anyával, akinek heroikus küzdelme nagy tiszteletet


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!